Interjú - Horváth Róbert

Horváth Róbert fiatal kora ellenére, idősebbeket megszégyenítő makró fotókat készít. Képein a természet apró élőlényeit láthatjuk szinte karnyújtásnyira.

A hétköznapi életben mivel foglalkozol?

Tanulok, most fogok érettségizni.

Számodra mit jelent a fényképezés (egyszerű kikapcsolódás vagy komolyabb terveid is vannak vele)?

Számomra a fotózás csak hobbi jelenleg, remek kikapcsolódás, ami jól le tudja foglalni az embert. Ráadásul jobban megismerem a természetet és annak apró csodáit. Korábban nem jártam ki olyan szinten a természetbe, mint most.

Mióta fotózol/ hogy kerültél gép közelbe?

2009 tavaszán vettem meg a mostani gépemet. Akkor csak azért, hogy legyen a családon belül egy digitális fényképezőgép, de ahogy megjött postán ki is mentem az udvarra virágot fotózni és egyre jobban kezdett érdekelni a téma.

Mi a kedvenc témád?

Mostanában az ugrópók. Olyan érdekes apró jószág és olyan kíváncsi természetű, hogy fotózásuk alatt is többször megesett, hogy a fényképezőgépre ugrott nem hogy elmenekült volna, mint a többi állat.

Megosztanál velünk egy emlékezetes fényképezést?

Egy nap gondoltam lemegyek este éjfél körül a Desedára autókat fotózni hosszú záridőben ez még elég kezdetekben olyan fél évre a gépvásárlás után lehetett. Lementem a part/út mellé, állvány felállít, fényképezőgép rögzít és vártam. Persze pont ilyenkor egy autó se jött, de egy idő után elkezdtek szállingózni és fotózhattam. Majd megint egy autómentes idő jött mikor hallok valami bicikli hangot. Hallom, hogy egyre közelebb jön, majd a hang elcsendesedik és halk léptek váltotta fel. Már minden lejátszódót a fejben. Leüt viszi fényképezőgépet és mindent ami nálam van. Nem sokkal később a léptek is elhalkultak majd egy hang törte meg a csendet:

-HELLÓ, traffipaxozol? 

-Mire én: nem éppen, csak fotózom az autókat. 

Szegény nem értette, hogy este, miért és hogyan fotózok autókat, na és minek. 

Melyik a kedvenc saját képed és miért pont az?

Gülüke című kép az (válasz alatti kép). Csak rá kell nézni, megmosolyogtatja az embert. Olyan, mint ha emberi vonásai lennének.

Szoktál-e indulni fotópályázatokon?

Nem igazán. 2 éve indultam egy TIGAZ fotópályázaton, tájképet küldtem be amit be is válogattak a naptárjukba és ez adta azt a kis lökést, hogy merjek képet küldeni a GDF SUEZ – Az Év Természetfotósa 2011 pályázatra. Amin a Gülüke (előző kép) képem különdíjas lett és megjelent a Természetbúvár magazin címlapján is.

Beavatnál minket a hópelyhes képek elkészítésének a titkába? (Persze csak ha nem titok)

Nem olyan nagy ördöngösség :) Kivittem egy üveglapot, amit 20-30 percig hagytam, hogy átvegye a környezet hőmérsékletét. Megfogtam az üveglapot és a szálló hópelyheket próbáltam épségben megfogni vele. Elég sok pehely „túléli” a becsapódást, utána már csak neki kell dönteni valaminek, hogy közel függőlegesen megáljon. A gépem elé egy fix 50-es obit tartva már csak keresgélni kell a megfelelő hópihét és lefotózni. A háttérbe nem tettem semmit.

Van-e kedvenc fotósod/ ha igen akkor ki az és miért?

Thomas Shahan. Egyszerűen csak tetszik amit csinál és ahogyan csinál

Milyen eszközöket használsz? Mi lenne az álom felszerelésed?

Fuji s9600 (gép) Raynox DCR-250 (makró előtét) Helios 58mm f2 (fordítva jó leképezést ad) és egy Yongnuo speedlite 460 (vakú)

Álom felszerelés: Canon 7D + Canon MP-E 65mm f2,8 , Sigma 150mm f2,8

Köszönöm az interjút!

Horváth Róbert többi képét az indafotón nézheted meg!